Felnőtt vízitúra 2014. júl. 30 - aug. 3.

Idén 13 fő részvételével került sor az immár hagyományosnak mondható felnőtt kenutúra megszervezésére. Szerdán hajnali 5.30-kor indultunk 2 autóval Pestre, ahol a Római parton, a Béke csónakházban átültünk egy kisbuszba, amely elvitt minket a Győr közelében található Gönyüre. Itt ültünk bele a 3 kenuba, és láttunk neki a széltől korbácsolt, hullámzó víz hasításának. Annak ellenére, hogy elvileg csak lefelé kellett "csorognunk", a szembe szél igencsak munkássá tette az első napunkat, de a jó hangulat ezt is feledtetni tudta. A közelgő vihar és égdörgés elől menekülve sikerült még időben kikötnünk, és elkészíteni az első meleg vacsorát egy kiadós lecsó formájában. Szerencsére a nagy eső csak akkor ért utol bennünket, mikor már mindenki a sátrában pihegett. (Az evezésről készített zenés diavetítést lejjebb indíthatjátok.)

Másnap növeltük a távot, amit a sima víztükör könnyebbé is tett. A problémát csak a megemelkedett vízszint okozta, ugyanis a Duna áradásának köszönhetően egyre kevesebb homokpad szegélyezte utunkat. Ahol végül letelepedtünk, reggelre ott is annyit emelkedett a víz, hogy a tűzrakó helyünknek már hírét sem találtuk, és a sátrainkhoz is egyre közelebb kúszott a víz. Gyorsan össze is szedelődzködtünk, és elindultunk a szépséges Dunakanyar felé. Nagy élmény volt út közben kikötni a Szentendrei sziget végénél, ahol a hagyományos mézes pálinka elfogyasztása mellett megküzdöttünk a szigetet egyre jobban birtokba vevő víz sodrásával, ahogy a fák között hol térdig, hol nyakig érő vízben küzdöttük ki magunkat a sziget csúcsára. Este Dunabogdányban kötöttünk ki, ahol kiegészültünk néhány családtaggal, és velük együtt költöttük el az estebédet, no meg az általuk hozott finom süteményeket. A vízszint továbbra is nőtt, így reggelre ismét új tűzrakóhelyet kellett keresnünk. Szerencsére este még éppen be tudtuk fejezni gitáros-éneklős programunkat, mielőtt a víz a földön fekvőket, no meg a tűzhelyet teljesen körbeölelte volna. Másnap du. 5-re értünk vissza a Római partra, ahol az autókba való bepakolást követően azonnal eleredt az eső. Nyugodtan állíthatjuk, hogy az időjárás végig kegyes volt velünk, hiszen mindig vagy előttünk vagy mögöttünk esett, vagy pedig mikor már a sátrakban voltunk, és csupán egy-két futózáport kellett átvészelnünk a kenukban.