Hogyan sáfárkodunk a talentumainkkal (pénzünkkel, időnkkel, tehetségünkkel,…)?

Új helyszínen, a házasság karbantartó programokat koordináló házaspár otthonában tartottuk 8 házaspár részvételével, 2016. január 16. szombaton délután, az idei év első összejövetelét. A körültekintő szervezés még gyerekvigyázásról is gondoskodott, bár az elején volt egy kis hangzavar. „-Küldjük ki őket? –Nem, inkább mi menjünk ki!” Rövid felvezető bevezetés után fél órás házaspáros séta következett, melynek során a foglalkozás alábbi témáiról kellett a pároknak véleményt alkotniuk.  

elméleti megfontolásra, elgondolkodásra:

• Mivel gazdálkodunk? (idő, pénz, tehetség, egészség, energia, tárgyak, tulajdonságaink,..)
• Mi a miénk? Miről rendelkezünk mi, és mi „jár” másoknak?
• Mit értünk szolgálat alatt?
• Mit jelent irgalmasnak lenni?
• A szolgálat magánügy vagy a házaspár felelőssége vagy a családé?
• Kik vannak ránk bízva?
• Érdemes-e közösségi szinten gondolkodnunk?

Mire visszaértünk, már a gyerekek is az udvaron játszottak.

A nappaliban újra elfoglaltuk helyünket, egy házaspár részletesen, a többiek nagyvonalakban adtak számot a séta során átgondoltakról és a feltett következő kérdésekről:

konkrét kérdések, megválaszolásra:

• Van-e tervetek, vannak-e elveitek az adakozáshoz? Hogyan döntitek el, hogy kinek adtok és kinek nem?
• Ha több a bevételetek, akkor többet adakoztok? Arányos a bevételetek nagysága és a továbbadott pénz? Fizettek-e tizedet?
• A szolgálat mennyire közös feladata a férjnek és a feleségnek? Vannak-e egyéni és közös „projektek”? Adódnak-e ezekből konfliktusaitok?
• Konkrétan milyen szolgálatokat végeztek?
• Melyikőtök szolgál többet? Ez tudatos vagy esetleges?
• Tesztek olyat, amivel átlépitek a komfortzónátokat?

Néhány kiragadott gondolat az elhangzottak közül: „A gyerekeink a feladatunk, az elsődleges szolgálatunk, ami ránk van bízva, vagy önzés, hogy rájuk fogjuk, hogy kifelé nem vállalunk szolgálatot.”  A segítés formája lehet pénz, egyéb tárgyi segítség pl. étel koldulóknak, és idő-, energia odaadás a rászorulók felé. „A szolgálatban az öröm igen fontos, lehessen rajtam látni, hogy nem fogcsikorgatva, hanem örömmel segítek…” Pál Feritől szabadon: A kisgyerek belső indíttatásból segít, nem a jutalom reményében. Amikor később jutalmat kap az addig önzetlen segítségért az rontja (el) az egész mechanizmust. Koldulókkal kapcsolatban mondta vki: Ha mást nem tudsz tenni, mondj egy fohászt érte, vagy gondolj rá pozitívan… Lejegyezte: KI