Vizitúra 2020.augusztus 11-15.
- 0. nap
Szervezés: ki-kivel utazik, ki innen,-ki onnan, ki sajnos sehonnan. Hány kenu, ki a kormányos, ki a legénység, kinek kell hordó, mi a pontos cím, ahol megszállunk, és nem utolsósorban mik lesznek a vacsorák! Mindezt 1 adminisztratív tengeri medve koordinálta le emailben.(TF)
- Első nap
Reggel 7-kor indulva, 6 autóval érkeztünk Dunaföldvárra 21-en, ahol az autókat leparkolva egy kedves család udvarába, már indultunk is Budapestre egy kis busszal, ami előkészítette az 5 napos szoros együttlétet, mert bizony a busz méreteiből adódóan kicsi helyen voltunk, de F Pi hatalmas laposüvege, (amit a 70. születésnapjára gravírozással ellátva kapott) és a sütemények(szorgos asszonykezek munkái )így szerencsére hamarabb, és többször körbeértek. Megvolt a kellő hangulat.
A Római partra érve fénysebességgel pakoltunk ki (mert tilosban parkoltunk) egyesítettük erőinket Balázzsal és Gyurival, Ildivel) ami újabb sütit és fertőtlenítést jelentett (megkóstolva a leendő lagzis pálinkát-jó lesz!) Csomagok buszból ki,-hordóba be, kenuk a vízre, csomagok elosztása, átöltözés, mentőmellény felcsatolása (kizárólag eső ellen, ami gyülekezett felettünk)
És már vízen is voltunk! Gyönyörű és felejthetetlen látvány tárult elénk Budapestről a vízről nézve! Köszönet a Covidnak, így nem voltak nagy hajók túlzottan forgalomban (csak 1 db.), teljesen üres volt előttünk a Duna. M Ági részletes idegenvezetést tartott, hol- mit látunk, ami elterelte a lassan nyakunkba szakadó esőről a figyelmünket. Bozsó a Petőfi hídnál integetett. Nagy szerencsénk volt, az Égiek vigyáztak ránk, mert amíg cikáztak a villámok, dörgött, minket bizony elkerült! Melegített a mentőmellény és a tudat, hogy a K&H Bankba csapott a villám és nem belénk.
Ebédidő lett hirtelen, nem csak az ég, a hasunk is dörgött, így kikötöttünk a Kopaszi gátnál. Az ebéd és az eső is jól esett.
Izgalmas volt árral szembe evezve a zsilipeléshez megérkezni, amikor is már hétágra sütött a nap. Kicsit korán érkeztünk, de így volt időnk ismét fertőtleníteni, jót beszélgetni.
A csukott zsilipajtó kitárult, s mikor a lámpa zöldre váltott elindultunk be a zsilipbe. Covi Ildi rémülten kiáltott fel: „De hiszen a másik ajtót még nem nyitották ki, várjunk még!” Azért bátran beeveztünk!
„Jaj, most meg a másik ajtó is becsukódik! Bezártak minket!”-hangzott valakitől, de már fogyott is alólunk a víz. Kb. 1 métert süllyedtünk, s már nyílt is újra a kapu a Ráckevei Dunaágra. Sajnos a vízminőség is süllyedt, így nem bántuk, hogy nem fürödhetünk kenukból kiugrálva. Sportolók húztak el mellettünk, hol jobbról, hol balról, mire megállapodtunk, már meg is érkeztünk első táborhelyünkre: A Csepeli Kajak-Kenu Egyesület csónakházához.
Flottul kipakoltunk, már álltak is a sátrak és persze már folyt is a röplabdameccs, készült a gulyás. Óriásit nőtt a szememben E Marika, aki az eddigi evezéseknél még nem, de most beállt röpizni és igen ügyesen helytállt!
Gulyásevés közben újra ránk szakadt az ég, és tányérjainkkal vonultunk tető alá. Kicsit elmosta az esti közös éneklést is, de a kemény magot ez sem tudta eltántorítani.
- Második nap
Reggel halk motozás, pohárcsörömpölés ébresztett. Gőzölgött a kávé, körbejárt G Gyuri, kínálva reggeli pálinkáját.
Az idő gyönyörű volt és örömünk egyre csak nőtt: még mozognak elgémberedett csontjaink, kisebb-nagyobb nyögések között átmozgattuk minden porcikánkat K Ági vezénylésével.
Majd kisebb kört alkotva elhangzott a kérdés:
„Ki lát felolvasni a mai Evangéliumot?”
Jelentkező után:
”És hangosan, mert már nem hallunk olyan jól!”
De itt voltunk és felajánlottuk önmagunkat, közös napjainkat a Mindenhatónak, testi és lelki megújulást kérve.
Terülj-terülj reggeli (itt emelném ki K Ági gondos bevásárlásait, étkezés szervezéseit, a versenyt az asszonyok között a késekért, feladatokért, és hogy H Ildi és G Márti mindig mindent kézben tartott, mire kettőt pislogtam már minden megvolt! Ebben sokat fejlődtem az 5 nap alatt: gyorsabban is pislogok!), majd vidám röplabdázás előzte meg a vízre szállást.
Sokkal jobban tudtuk értékelni a tisztább vizet, hamar kezdtek is potyogni az emberek a vízbe.
Gyönyörű nyári napsütésben, kellemes hátszéllel, összekepaszkodva az 5 kenu, a kormányosok ingeiket vitorlaként kifeszítve 4 km/órás sebességgel csorogtunk sütizve föccsözve, hatalmasokat nevetve. Fotók sorjáztak, elkészült Vili számára is evezőlapátból kirakva a neve, sajnos a Jutkához nem voltunk elég kreatívok. Nagyon hiányoztak nekünk, főleg Jutka pálinka-kontrollja.
Ferit időközben több felöl is érte kérdés, az ebéd helyszínével kapcsolatban, nem mintha éhesek lettünk volna, csak „elfáradtunk”. A válasza mindig csak annyi volt: „No, az TITKOS”
És valóban! Egyszer feltűnt egy tábla, mely hirdette a Titkos Büfé hollétét. Csapolt sör, kávé, fagyi… csak a gyermekeink meg ne tudják, hogy mindez fél órával az ebéd előtt!
Persze ettől függetlenül jóízűen falatoztunk.
Még várt ránk 10 km. Igencsak meleg volt, és keresgéltük a kiállásra lehetőséget a partszakaszon lévő stégek között, de mind magántulajdon volt. Már kezdtük feladni, mikor nagy tábla hirdette: „Tilos a stégre kikötni és azon tartózkodni!”
Naná, hogy odaeveztünk, de a stégen melegedtünk mézes pálinkával a „jeges csobbanás” után.
Még pár km kellemes evezés, csobbanás után kikötöttünk a szigetcsépi strandon, mai napunk végállomásán. Bozsó és J Zoli vártak minket a parton. Míg az asszonyok szorgos keze által készült a lecsó, a férfiak addig söröztek. Nagy-nagy nevetések harsantak fel a büfé felől. Kiderült feleségtesztelés folyt.
Feleségek megjelenése:
-„Gyerünk már tüzet rakni, hol vagy már…”
-„ Hol a bogrács? Segíts megkeresni!”…stb.
-„A következő zsörtölődő gyenge hamvait fogjuk a lecsóba szórni! ”, bizony többen „reszkettek” kinek a felesége jön legközelebb.
H Gábor jött megvédeni az asszonyokat, leteremtve a fiú csapatot.
-„Na Ő is füstre érett!”
Újabb feleség, de őt sörrel elhallgattatták!
De aztán férjeink szó nélkül felépítették fészkeinket, jóllaktak a kedélyek a lecsóval és újra szent volt a béke.
Jóllakattuk a strandtulajdonost is, egy német családot és nemsokára kellemes gitárszó mellett bezengtük az egész Dunapartot.
Nem volt egyszerű összefogni a konyhát, étkezőt, nappalit, hidegzuhanyt, de K.Áginak ez is szuperjól sikerült.
Persze éjszaka jött a feketeleves: A büfében üzemelő zugkocsmában hajnalig szólt a hangos bulizene.
Volt miért imádkozni, úgysem aludtunk!
A nap veszteségei:
-Az éjszakánk nyugalma
-A meleg zuhany álma
-K Laci madzagja, ami az előző táborhelyen maradt kifeszítve teregetés céljából, valamint párnája, mely kapitányi popója alól veszett a Dunába.
A nap mondatai:
*Egyik összekapaszkodás során Zsolt szorgos keze által egy különleges segítő szerkezet épül, a vízből kijövő emberek megsegítésére. Értetlen gyógypedagógusunk kérdése:
-„Nem látom át, ez most, hogy is fog működni?”
Mire Marika:
-„ Pont úgy, ahogy a koporsót leengedik a sírba, csak fordítva.”
Zsolt érdeklődés hiánya miatt csendesen összepakolta megálmodott szerkezetét.
*Reggeli imánál:
-„Ki látja felolvasni az Evangéliumot?”
-„De gyere közelebb, mert nem halljuk!”
*Hajólegénység elosztásánál mindig egy-egy házaspár szétvált.
-Márti:” Majdnem összevesztünk, de én nyertem!”
-Mari: „Laci, nem emlékszem, hogy ma is külön vagyunk, vagy együtt?”
A nap élményei:
-kiállás a tilos stégre
-ebéd a titkos büfénél
-bájos jelenetek egy-egy házasságból
-közös főzés
-nők a konyhában, egymásra figyelve,együtt dolgozva
-édes semmittevés
-jó alvás élménye
-megszűnő fejfájás
-reggeli villám-röpi
-fürdés, napsütés
-titkos sör
-énekelni, közben hullócsillagot nézni
-Marika, mint vezérevezős
-Strandon csodálkozó emberek: „Hogyan tudtak ennyi embert összeszedni?” „Mind önként jött?” „Hol hirdetik, hol lehet jelentkezni?”/Vilinél, 1 éves lelkes és aktív kiscsoportos lét után…esetleg/
- Harmadik nap
Miután hajnali kettőkor Feri hatékony kérésére befejeződött a fiatalok bulija, pár óra csend után fűnyíró traktorra ébredtünk. Intenzíven gyakoroltuk a megbocsájtást és az elengedést.
Hálát rebegtünk a füldugókért és már újra röplabdameccs zajlott, hiszen anélkül nem lehet elindulni.
Most a lányok „kapucsínó- kocsmáztak”, bár M.Ági elfogyasztva kávéját számláló pompon -lányként cserbenhagyta a „fajtáját”.
A mai etap 10 km, amit sikerült 500 méterenként összekapaszkodással elhúzni egész napra. A Duna e szakasza igen széles, nád-erdökkel tarkítva. Növény és madárvilág paradicsoma tárult elénk, bár legnépszerűbb mégis a folyton elpárolgó FRÖCCS nevű faj bizonyult, sokszínű, buborékoló, vagy a nélküli egyedeivel. Érdemes volt értük megcsákjázni más hajót.
Szigetszentmárton: ebéd, büfé, csendes –pihi.
Megnyugtató volt megtudnom M.Ágitól, hogy: ”Nem minden gyógypedagógus hülye!”
Vince tanárbá útmutatása szerint titkos lagúnákhoz eveztünk, próbára téve kormányosaink idegzetét, hiszen néha kitárt karokkal mindkét partot elértük. Hihetetlen szép volt itt a Duna!
A keskeny lagúnák zeg-zugaiban még szembeforgalom is előfordult, nem kis meglepetést okozva.
Kapitányaink vezényszavai:
-Lányos jobbra tarts, azaz balra!(Zoli)
-Mindenki védje magát! Feladtam!”(Covi)
-„Pont így akartam!”(Balázs, miután belefúródott hajója a nádasba)
Már vártuk a ráckevei hidat, hiszen tudtuk, hogy utána lévő strand már a mai végcél. A strandfenntartó gondnok már készségesen várt minket, az alpolgármester is üdvözölte a kis csapatot, kimentve a polgit, hogy sok dolga van. Na jó, megbocsájtjuk! Első kérdésünk mégis az volt felé:
-„Ugye itt csend van éjszaka?”
-„Előfordul, hogy fiatalok bejönnek bulizni, de nyugodtan hívjuk a rendőrséget, és vitessük el őket!”-megnyugodtunk.
-„Ma alszunk!”
Pitty-putty kipakoltunk, már álltak is a sátrak, gőzölgött a babgulyás, épült a röpipálya. A strandolók erősen csodálkoztak, milyen összeszokott csapat! Nem hiába, hiszen 10 éve evez együtt a mag, ami kezdetben 8 fővel indult, immár 27 fővé duzzadt. Meg is jelent egy mozgó -fagyizó a hírünkre.
Röplabdázás, majd „Ki vagyok én? „játék (eléggé sokan ki voltak, és aludni tértek az előző éjszaka mínuszait pótolva) hullócsillagok, lekváros keksz, halk-szép gitárral közös éneklés.
Éjjel 22.30-kor bőszen énekelve, egyszer csak előállt egy ismeretlen férfi, és Ráckeve polgármestereként bemutatkozva egy üveg borral jött köszönteni minket. Elmondta, hogy híre ment, hogy jött egy flottul összeszokott kenus csapat, villámként mozognak, hát gondolta köszönt minket.
Bemutatta Ráckevét, hívott minket, hogy sétáljunk be a városba másnap. Szabadkoztunk, hogy nincs nálunk megfelelő ruházat, mire megnyugtatott minket, hogy jöhetünk bármibe, csak mondjuk miniszoknyába ne! Hát azt pont otthon felejtettük, nem része a „hordódesignek”!
Kaptunk névjegykártyát, és egy meghívást, hogy bármikor jövünk erre, hívjuk fel. (Kedves gesztus)
Nagyon megtisztelve éreztük magunkat!
A nap élményei:
-lagúna, és annak faunája
-polgármester szeretete, amitől megmelegszik az ember szíve
„Matulabácsi„ csodája
-a ráckevei híd
-Vili bá, a tanár
-a sok fürdés,röpi
-ahogy az összhang és a béke együtt alakul
-egymás elfogadása
-K.Ági figyelmessége, szervezőkészsége, ereje
-egymásért lemondások
- Negyedik nap
Laza délelőttöt tervezve, nyugalmas volt az ébredezés, ahol is szembesültünk a tényekkel, hogy akárhol kutattunk tej után, mindenhol pálinkát találtunk. Így boltba kellett menni. Elment hát a jó, a rossz és a szép…(nem ebben a sorrendben: K.Ági, Zoli, Tamás)
Míg Ági boltban járt, Laci megkaparintotta a torna vezénylését, és, manuálterápiás módszerekkel nyújtottunk.(nem csontkovács!!) Mikor Ágiék megérkeztek, pont kurjongatásokkal tűzdelt indiánszökdelés zajlott.
A délelőtt csendélete: olvasás, beszélgetés, kávézgatás, röplabda, hattyúk, templom harang… már majdnem giccses, olyan szép!
Mivel éjjel esett az eső, megvártuk, míg megszáradnak a sátrak, csak aztán indultunk.10 km várt csak ránk, amit könnyűszerrel megtettünk. El sem akartam hinni, hogy már Dömsödön is vagyunk.
Sörözés nélkül nem ment volna a kipakolás, így azzal kezdtük.
Hajjókiemelés, (hű de erősek a férjeink!) Sátorverés, és ebéd.
Hosszan elnyúlva, anekdotázva elevenítettük fel az elmúlt 10 év evezős élményeit, amit pezsgővel ünnepeltünk meg.(már délben!)
Hosszan búcsúzkodtunk F Pistitől és Évitől, H Ilditől és Gyuritól, H Gábortól és Máriától, Bozsótól és Zolitól. (Közben csendben azon morfondíroztunk, hogy mi lesz holnap az evezéssel 7 lapátoló nélkül!)
Megismerkedtünk a campingben megszálló nagycsaládos csapattal, akik időnként átrongyoltak a sátraink között (16 gyermek) mert az egyik apuka kapásjelzője sípolt.(ezt éjjel 11 –ig meg is tették rendszeresen)
Fogtak is halat, mégis őzpörköltet vacsoráztak!
Míg főtt a paprikás krumpli, ismét folyt a röpi, és megvédtük táborhelyünket az idegen betolakodóktól, aki vesztére közénk akart ékelődni. Vacsorával kárpótoltuk. Persze később kiderült, mégis kapunk szomszédokat, akkor már sajnáltuk a csendes szerzetesnek kinéző „betolakodót”, vele jobban jártunk volna.
Sajnos a gitáros zenés estét a büféből harsogó Kis Grófó és társai megvétózták, így hamar nyugovóra tértünk, de előbb jóllakattuk a helyi szúnyogokat.
Nem így a gyerekek! Ők majd éjfélig bírták!
A nap mondatai:
*K Ági: Az idő múlásának értékelését nagymértékben befolyásolja, hogy a Wc-ajtón kívül, vagy belül vagyok.
*Hajóbepakolásnál Alice jelzi a Pistinek, hogy nem szeretné, ha hordó lenne mögötte. Mire Pisti:
„Persze, ideteszem ezt a sátrat, de akkor drágább lesz!”
*Hajni: ”Jaj, befröccsöltem magam!”(persze megint nem volt fröccs már a hajómban)
„Egy korom béli NÉNI akart hozzánk csatlakozni a strandon.”
*Gyerekek a játszótér tornyában, a röpiseken kuncogva: „Nézd a nyuggereket, megint bedobták a labdát a Dunába!”
*Éjjel, mivel nem tudtam elaludni, fejlámpát égetve krónikát írtam. Megáll a sátram mellett egy kisfiú:
„Apa, itt még játszik valaki!” Apuka: „Biztos nem tud aludni, mondj neki altatót!”
„Altató vers a Balatonról…! (a többire nem emlékszem, tán már el is aludtam! Mindenesetre a maradék krumplipaprikást nekik szavaztam meg.)
- Ötödik nap
Azt gondoltuk, mivel a gyerkőcök sokáig fenn voltak, sokáig alszanak is, de nem így volt!
Így arra jutottunk hamar el is hagyjuk a helyet. Tornát és imát elhagyva (mise várt ránk) megreggeliztünk és már karunkban is volt a 10 km. Mire 11 lett, már a zsilipnél is voltunk. Majd egy órát zajlott a művelet, miután 4 méterrel mélyebben találtuk magunkat. Helyi nevezetességként a zsilip hidjáról tömegek néztek le ránk, mi meg fel őrájuk. Izgalmas volt látni micsoda erők mozognak.
A nagy Duna mennyire más! Hatalmas uszájok, motorcsónakosok. Hullámok hátán lovagoltunk, és lestük az eget, hogy vajon esni fog-e. Mindenesetre jól esett az árnyék.
Jahtkikötőnél megettük ebédre a maradékainkat: kolbászt lekvárral, hagymával, majd jégkrémeztünk a pincérek rémületére. (Kicsit sem néztünk ki bizalomgerjesztően!)
Szerencsére Tamáson a szeretem a feleségem póló volt, és mikor a hűtőnél szóltunk, hogy kivettünk jégkrémet, a pincér megnyugtatott:
„Ne aggódjon, kifizettetem a férjével!” És tényleg Tamás kapta 10 ember fogyasztásáról a számlát.
Asszonyok között futótűzként terjedt a hír, hogy milyen illatos a wc-ben a szappan! Hát voltak hiányosságaink!
A nap mondatai:
-„Tamás te már megint engedély nélkül reggelizel!”
-„Hát ára van a szabadságnak!”
-„Pál Feri szerint is ott van az igazi szabadság, amikor a WC-papírból nem a perforáció mentén tépsz!
- „Nagyon finom a házi hagyma! A miénk nem ilyen jó.”
„Sajnos a mezőgazdaságban így van: az egyik sikerül, a másik nem.”
-„Ez a műszaki életben is így van.”
-„Ez a közigazgatásban is így van.”
-„Ez a nagybetűs életben is így van.”
*Covi evezés közben, mint kormányos:
„Feleség, erre kerüljük a bolyát és kész! Jobb a békesség, inkább veled veszekszem, mint a bolyával!”
*Turista szegődött hozzánk a zsilipnél egyszemélyes kenuban. Hosszan beszélgettünk, érdeklődött a csapatunk felől. Kiderült, jezsuitáknál tanult, és üdvözölte közösségi törekvéseinket a hitben. Honlap-elérhetőségünkön azonnal leinformált minket, fényképeket készített rólunk, jót beszélgettünk vele. Irigyen jegyezte meg:
-„Az én feleségem nem olyan, mint az itteniek!”
-„Adjon gyorsan valaki fertőtlenítőszert!”
Mire Alice naivan:
-„Várj itt van kéznél a betadin.”(szemrehányó pillantásokat kapott, Laci meg egy üveg pálinkát.
*A volt mohácsi polgármester esetéről beszélgetve:
G Gyuri:
-„Ha a Jóisten irgalmas lesz hozzám, én is a borospincémben lelem a halálom!”
*Dunaújváros villanyoszlopait meglátva a távolból megjegyeztem:
-„Jaj, nem mentünk már túl, az ott az Eiffel torony!” (kicsit sem voltam fáradt)
Pontosan 17-re érkeztünk Dunaföldvárra, megérkeztek a kenukért, és a sofőrökért.
Gyors cicamozsdás, sütizés még a szentségi böjt utolsó másodperceiben,(autóink befogadói kedves szeretetvendégsége által) és 18.00 mise Nagyboldogasszonyt ünnepelve. Jó volt a Szűzanya lábainál megpihenni, hálát adni.
Az életünkért, családjainkért, egészségünkért, a Gesztenyés Közösségért, a hátunk mögött lévő kegyelmekben gazdag napokért. A szervezőkért, Ágiért és Feriért, családjukért.
Méltó zárása lett napunknak és a vizitúrának a közös éttermi vacsora a Halászcsárdában. Különös érzés volt az asztal mellől kitekinteni a Dunára és az elmúlt napokat emlékeinkbe zárni.
2020.08.21 Hajni