2026 évi nagytábor

A 2026. évi nagytáborunkat július 22-26. között Esztergomba szerveztük. Az előző évhez képest (28 fő) idén sokkal több (20 házaspár, azaz 40! fő) jelentkező volt, ezért a szervezőknek az eredetileg lefoglalt Református Vendégház („ERRE Gyülekezeti Ház és Szálláshely” – Esztergom, Petőfi Sándor u. 34A) mellett még egy további szálláshelyet is fel kellett kutatniuk. Ezt az akadályt is sikerrel vették és a táborozók egy része a Kőrösy László Középiskolai Kollégiumban (Esztergom, Szent István tér 6.) aludt.

A következőkben az egyik szombati ünnepelt (Vili 75! éves) visszaemlékezését lehet elolvasni:

Szerda

17 órakor érkeztünk Esztergomba, a református vendégházba. Bejelentkezés és vacsora után, Péter vetélkedőjének segítségével ismerkedtünk Esztergommal, történelmével és tudatlanságunkkal. Nagyon jól sikerült a vetélkedő, mert a mi csoportunk lett a győztes, igaz, hogy csak 1 ponttal:) Ami megmaradt bennem Pécs és Esztergom kapcsolatáról az Szatmári György püspök, aki miután megépítette a tettyei romokat, elment érseknek Esztergomba. (ez persze nem igaz, csak szeretném ha végig olvasnád - kedves olvasó - az egész beszámolót)

Csütörtök 

Reggeli ima, első nap, egy református templomban az iszlám nyelvén halljuk Isten szavát a szőlőtőről! Lúdbőr!

Megyünk a Bazilikába gyalog, és elér az eső bennünket. Az eresz alatt várjuk a végét de közben egy esernyőárus tolja el előttünk a kocsiját! Eszméletlen! (hát, ilyen az isteni gondviselés)

A Bazilika lenyűgöző! Az esti kvíz kérdései kaptak a valóságtól választ. Rudnay Sándor érsek mert nagyot gondolni. Na de ekkorát!? A győzedelmes Egyház. Hogyan találkozik ez a mai Egyházképünkkel? A kérdésekre a választ a párkányi sétáló utcában kerestük, ahová egy gumikerekű kisvasúttal érkeztünk. A Fradi kocsma adott helyet és sört az együtt gondolkodáshoz.

Gyalog vissza a szállásra ebédelni. Pihenő, és délután pár suli Mari és Laci vezetésével. Szerelemtérkép, nincs GPS, meg kell tanulni tájékozódni!

Vacsora: Csirkecomb rizzsel. Esti dicséret, női és férfi kórussal. Szoknunk kell a ritmust, de már így is van ereje a zsolozsmának.

Reneszánsz táncház: kellem, illem, vígság, érintés, forgás, körüljárni a partnert. (Hogy ezek a régiek mit tudtak!)

 Az “Isten embere” filmmel zártuk az estét. A film Éjinai Szent Nektariosz, ortodox papról, Pentapolisz püspökének életéről szól, nem szórakoztató film kategória. Keresztény, dráma mint a mi életünk, csak mi néha megszakítjuk nyári táborral, evezős túrával és reméljük hogy szentek vagyunk, vagy leszünk. Eddig is izgalmas kérdés volt számunkra a Jézusi tanács követése, mely szerint ha arcon ütnek tartsd oda a másik arcodat, és hogy imádkozz azokért akik neked ártanak. Nektariosztól láthattunk egy példát, mi történik ha megteszed. A film arról is szól, hogy Isten malmai lassan őrölnek mert az Egyház száz év elteltével is képes belátni hibáját és igazságot szolgáltatni. Aztán este lett.

Péntek

És reggel, második nap reggeli ima: a bevezető ének dallamát vittem magammal a túrára: sem élet sem halál sem ma sem holnap, semmi nem szakaszthat el az Úr szerelmétől! És még azt, Hajnitól, hogy a mag sorsa, hogy lesz-e termés, bennem dől el.

 Reggeli előtt, újra tervezés. 1/3 könnyű túra, 2/3 nehéz túra, szeretjük a kihívásokat!  Dobogókőtől indultunk együtt. A hivatalos és Cz. Ági magán kilátóit is meglátogattuk és megállapítottuk, hogy jók a kilátásaink! Miután szétváltunk, a nehezebb túrát választók tiszteletére Péterrel elragoztuk úti céljuk igés szerkezetét, ami így hangzik: rám szakadék, rád szakadék, ránk szakadék és önökre szakadék. Fél kettőre értünk vissza fáradtan dobogókőre, bő nyállal lenyomjuk a két rántott húsos szendvicsünket, megittuk rá az Anti stressz italunkat és lazán haza indultunk a délutáni pihenőre.

Délutáni programok tetszés szerint: Babits ház, úszás a Dorogi tóban, kósza a városban, beszerzés, sörözés. Vacsorát követően Esti dicséret. Az este vendége dr professzor Varga Imre, Kapisztrán testvér, akit a munkájáról kérdezhettük.  Az Ő diákja volt L. István, és ahogy az István esti táncát néztem, nem végzett rossz munkát! A legmarkánsabb véleménye Kapisztràn testvérnek a szerzetesi klauzuráról szólt, ahová nem léphet be idegen vagy nő, de mindannyian tudjuk, hogy két kattintással hová juthatunk a digitális világban!

Az este hátralévő részében “szív küldi szívnek” kíváncsian. Feleségek küldik a férjük által, szerintük kedvelt zeneszámot, amit a férjnek fel kellett ismerni és a felismerés jeleként felkérni őt egy táncra. Ez elég bonyolultan hangzik, de felhőtlen másfél óra sok tapssal, tánccal és nevetéssel. Aztán este lett.

Szombat

És reggel, 3. nap Reggeli ima K. Lacival a Zebedeus testvérekkel, Szalóméval és Jézussal. A délelőtti program során megnéztük Márianosztrán, hogy a pálos testvérek tényleg elmentek-e lelkigyakorlatra. Tényleg nem volt ott senki, csak a teli börtön - ahová nem mehettünk be (szerencsere)- és az üres Bazilika, ahol énekeltünk. Nekem a táborok egyik legkedvesebb pillanata az éneklések, amikor spontán, egy ihletett pillanatban éneklünk egy szent éneket. A Noszvaj barlanglakás falfülkéiben ülve, vagy az esztergomi altemplomban a 14 m vastag falak között, Isten szolgája Mindszenty József bíboros sírja előtt. A bazilikában tett látogatásunkat követően megnéztük a fegyház történetéről szóló kiállítást egy alkalmazott vezetése mellett. Érdekes történeteket mesélt a börtön lakóiról, de megállapítottuk, hogy az emberekhez való viszonyunkban nem tőle fogunk tanácsot kérni. Visszaút Helembán keresztül, ami Antal atya szülőfaluja. (Ő sem volt otthon a lelkigyakorlat miatt) Ebédig volt még idő egy gerinctornára. Zsolt segítségével próbáltuk “homo erectus” létünk káros mellékhatásain javítani.

Ebéd és rövid pihenő után közös városnézés a forró városban, régi házak között, Ferences kollégiumi nosztalgia Istvánnal, fagyizás.

Visszatérve szálláshelyünkre peregtek az események: vacsorát követően egy Áron áldással és ajándékkal köszöntük meg a szállásadó házaspárnak és Krisztiánnak - aki az étkezéseket biztosította és soha nem mosolygott - a szolgálatukat. Esti dicséret, össze-vissza ülve női és férfi kórusként, kivárással, szépen, amúgy bencés módon.

Terem átrendezése és készülődés az esti köszöntéshez. Mirna 50, Judit&Vili 150. Cz. Ági Mirna köszöntőjéből megtudtuk, hogyan kapott Ő egy testvért Mirna személyében. (nem egy hétköznapi történet) Marika és Zsolt egy rajzokkal díszített, étel-élet receptben tálalt minket, amire szemmel láthatólag és füllel hallhatólag nem kevés időt és energiát vagy csak szeretetet fordított. Köszönjük!

 Hálánk jeléül egy haikuval válaszolunk: sütöttem, főztem ahogy csak bírtam, most örülök, hogy fogy. (FÁ)

Az este folyamán meghallgattuk, hogy lehet 2+2=5, néztünk arcokat és gondoltunk az Ő történetükre, ittunk finom borokat, söröket, koktélt, ettünk finom tortát, szóval megjártuk a mennyországot. Aztán este lett.

Vasárnap

És reggel, a hazautazás napja. Reggelit követően a Kerek templomban hallgattuk meg a szentmisét. Inez és Péter utolsó kedvessége, hogy ez búcsú napja volt a templomnak. Teletömtük a (kis zárt:) perselyeket pénzzel és útnak indultunk, ki haza, ki a mosoni Dunára.

Elhatároztuk, hogy jövőre is lesz nyári tábor és a szállást most kell lefoglalni. Csak szólok, mondta Inez.

A nagy létszám, a turisztikailag kiemelkedő város programjainak, belépőjegyeinek díjai, továbbá, hogy mindhárom étkezést szolgáltatásként vettük igénybe, a tábori kiadásokat jelentősen megnövelte. Az Egyesület a résztvevői költségek csökkentése érdekében az előző évekhez hasonlóan az összes programköltséget, az ünneplések, esti programok enni-, innivalóinak költségét, és az előző évektől eltérően a szállásdíjak felét támogatásként biztosította. A tábor 2,8 M Ft összköltségéből a résztvevők 1,3 M Ft-ot (46%) fizettek be, mely összeget az Egyesület 1,5 M Ft-al egészítette ki. Itt lett felhasználva a 2025-ben az adó 1%-okból beérkezett 308.093 Ft is. (Az oda és visszautazásokat telekocsis szervezéssel oldottuk meg, ezek költségét a fenti adatok nem tartalmazzák.)

Itt is megköszönjük a Porvay házaspárnak a körültekintő szervezést.