Esztergom-Budapest kenukkal

A 2025-ben 21 résztvevővel (akik között újonc is volt :) ismét a Dunán eveztünk lefelé.  Az Esztergom és Budapest szakaszt augusztus 11-i indulással 5 bérelt kenuval 5 nap alatt teljesítettük. Az indulási ponthoz a csónakháztól bérelt busszal mentünk fel, melynek költségét (127eFt)  a Borostyán Egyesületállta. A túra „élménybeszámolóját” az alábbiakban olvashatjátok…

Hétfő

Reggel 7-kor találkoztunk az ALDI parkolóban ahol indulás előtt gyorsan készítettünk egy csoportképet (csak azért, hogy végén tudjuk ellenőrizni a létszámot).

Százhalombattai kis pihenő után folytattuk utunkat és kb. 10:30-ra felértünk a Római partra.

Ott már várt ránk Csabi és a kissé türelmetlen sofőrünk Sanyi Bá.

Lapátválasztás és bepakolás után indultunk Esztergomba, ahová dél körül érkeztünk (kis köröket írva le).

Lepakoltuk a kenukat, majd megettük szendvicseink egy részét. A kormányosok összeválogatták a legénységet, bepakoltunk, majd elindultunk (lefelé).

Esztergom alatt rögtön kiálltunk fürödni, enyhítendő a rekkenő hőséget, majd Szob felett ismét kiálltunk a Sirály zátonyon (de a sirályok éppen nem voltak otthon) ismét csak fürödni.

A zátony kavicsos talaja kellemesen (?) masszírozta a talpunkat.

Az aznapi végcél a Pilismarót alatti parti föveny. Ott tábort vertünk, majd többen felmentek a kemping büfébe kávéért és sörért. Egy csapat fiú és Kriszti, kenuval ment fel a büfébe, de előtte közelről megnézték a túlparti villákat. Kriszti ekkor úgy érezte, túl hamar levette a mentőmellényt.

Bár a 19 km távot könnyedén vettük, a vacsoránk bográcsgulyás „Erős Pistával” igen jólesett. Utána a szúnyogmentes éjszakában gitáros énekléssel töltöttük az estét (na jó néhányan azért aludtak is).

Kedd

7:30-kor a Tündi reggeli frissítő tornája után a reggeli imádság következett.

Aztán reggeli, majd pakolás, mert várt ránk a visegrádi (nem vár hanem) Királyi Palota.

Visegrád előtt beeveztünk egy öbölbe, - ami valószínűleg még a Bős-Nagymaros építkezésből maradt vissza – itt fürödtünk majd megebédeltünk.

13:30-ra értünk Visegrádra, ahol a komp alatti parton kikötöttünk. Mivel a Palotát már többször látták, F. Pistiék vállalták a hajóőrzői feladatot. Mi, többiek elindultunk gyalog a Királyi Palotába, ahol várt ránk az idegenvezetőnk (pedig nem is voltunk idegenek) Bettina, aki kollégáját helyettesítette aki megbetegedett. Az árnyékszék árnyékában indult a tárlatvezetés, amelyet élvezetes stílusa miatt végig élvezhettünk. Az apródok hálószobájában, a belülről bezárt ajtó védelme alatt, kipróbálhattuk a középkori ágyat, leülhettünk az asztal köré, majd Feri fejére felpróbáltuk az infula középkori fejfedő hű másolatát (rögtön 300 évet öregedett). Éppen zárás előtt, még sikerült megkóstolni a palota büfé fagyi és sör kínálatát.

A Palotából visszatérve a Szentendrei sziget csücskén szokás szerint kikötöttünk és a hűs habokba merültünk.

Hat óra körül értünk Dunabogdányba, ahol (nem a vár hanem) a Meszéna házaspár várt miket.

Letáboroztunk (egy kicsit boroztunk), majd izmainkban a 17 km-es táv minden örömével, nekiálltunk a vacsora készítésnek.

F. Pisti motoros fűrésszel vágta a fát hűvös halomba, majd a Cz. házaspár előző napi sátra melletti fáról begyűjtött sárga gévagomba hagymával, szalonnával, valamint paprikáskrumpli képezte a menüt vacsorára. Vacsora utáni esti programként a hullócsillagok fizikája, sebessége, fényessége, darabszáma és látványa volt napirenden. Az esti testmozgásunkat a hihetetlenül hatalmasra duzzadt szúnyogpopuláció erősen segítette.

Szerda

Az üdítő reggeli torna és a reggeli ima után kakaós csigával, valamin mákos és diós patkóval kiegészített reggelinket jóízűen elfogyasztottuk és készültünk a gyalogtúrára.

Sajnos ezen a napon nem kellett a sátor bontással és építéssel bíbelődnünk, helyette 11 óra körül elindultunk a Kutyahegy (Dog hill) meghódítására. A térképes segítség ellenére is odataláltunk kb. egy órás kutyagolás után a legnagyobb hőségben - azért időnként árnyékos helyeken is haladva, érintve az Öreg Kápolnát - a kutyahegyi Borgarázs Manufaktúrához.

A forró rétek közelében elhaladva, ha visszatekintettünk, páratlan panorámában volt részünk.

A manufaktúra közösségi helyiségében, illetve az előtte lévő terasz egyedülálló panorámájával övezve zajlott a borkostoló. Megkóstoltuk a helyi bor különlegességeket (Bogdányi Dinka) jellegzetességeket, (királylány), főként fehér borokat, de rosé-t és vöröset is.

Azért, hogy közben éhen ne maradjunk, kaptunk szarvas szalámit, füstölt padlizsán krémet, szarvas pástétomot, kovászos kenyérrel, amikből jóízűen falatoztunk a kóstolt borok mellé.

András a házigazdánk folyamatosan tudott beszélni a borászatuk történetéről, a családi összefogás fontosságáról, a hely idős borászainak hozzáértéséről és bölcs mondásaikról.

A hegyről a lefelé jövet majdnem ugyanolyan izgalmas volt mint felfelé. Megkerestük a bogdányi Herr kézműves fagyizót, ahol a kávéra és a fagyira elég sokat kellett várni és kiderült, hogy sok jó ember kis helyen alig-alig fér el.

Visszaérve kis pihenés után éppen elkezdtük élvezni a röplabdázást, amikor „a pályát 2 hete lefoglalt” csapat érkezett, akiknek át adtuk a terepet.

Az esti lecsó igen finomra sikeredett, ami után a szúnyogözön ellenére gitározásba kezdtünk Cz. Á. unokatesójának kisfia a Vince aktív közreműködésével. Egyik házaspárunk földig érő szúnyogháló baldachinban töltötték az időt, így menekülve meg a szúnyog ezredek rohamától.

Csütörtök

A napfényes reggeli torna után, reggeli ima majd bőséges reggeli következett, pakolás után ismét új hajó beosztással indultunk lefelé. A Tahi híd előtt strandoltunk egyet, majd a híd alatt kikötve felkerestünk egy Retro kocsmát ahol kb. 30-40 éves időutazást élhettünk meg (de nem vissza a jövőbe). mellette (hogy, hogy, nem) kiváló fagyizóra leltünk, ahol nyelvünket és torkunkat hűsíthettük a finom fagylaltokkal. Ezután addig, addig eveztünk, amíg egy jó kis (de nem szúnyogmentes) táborhelyre nem leltünk. Kikötöttünk, felvertük a tábort (álmából).

F. Pisti motoros fűrésszel aprította (nem a miszliket hanem) a tűzifát. A szúnyogok a kényelmes asztaltól elűztek minket a partra, így ott ettük meg a jóízű babgulyást.

Este sokáig tanakodtunk, hogy oldjuk meg a Nagyboldogasszony parancsolt ünnepet (mise avagy igeliturgia).

A tábortűznél közös éneklésbe kezdtünk, kiderült mennyire gazdag is a népdalkincsünk.

Péntek

A fák hűvösében tartotta Tündi a minden tagunkat megmozgató reggeli tornát, amit K. Laci vezette liturgia követett. A reggelit követően ismét csak új legénységgel, elindultunk Szentendre irányába.

A szentendrei strandon kikötöttünk, egy csobbanás után meglátogattuk a Sissy kézműves fagyizót, ahol díjnyertes fagyikat kóstoltunk. Itt Zsolt kvázi excel táblázatban összefoglalta, ki mit kér vacsorára a Dunaföldvári Halászcsárdában és le is adta a rendelést.

Valami miatt nem röplabdáztunk a tűző napon lévő létező legszebb strandröpi pályán.

Tovább indultunk és a Lupa sziget csücskén megálltunk egy kis megmártózásra.

Az erre a napra kimért 19 km után a Római parthoz érve kipakoltuk, kimostuk a hajókat, bepakoltunk az autókba és meg sem álltunk Dunaföldvárig. Ott szúnyogmentes helyen elfogyasztottuk a megrendelt ételeket és próbáltuk felidézni az emlékezetes pillanatokat.

Este 10 körül fáradtan de élményekben (és szúnyogcsípésekben) gazdagon örülhettünk annak, hogy épségben hazaértünk.