Evezős túra a Mosoni Dunán

A 2026-ban 24 résztvevővel (2025-ben 21 fő volt) a Mosoni Duna szépséges és  vadregényes vizein eveztünk 106 kilométert, 5 bérelt kenuval, 5 napig. Az indulási ponthoz július 27-én, Győrből bérelt busszal mentünk fel. A túra „élménybeszámolóját” az alábbiakban olvashatjátok… .

Hétfő, Dunakiliti – Halászi (20km)

Az esztergomi tábor után nem mindenki indult haza. Volt, aki még úgy gondolta, hogy néhány napig a Dunának is ad egy esélyt, hadd formálja tovább azt, amit a tábor elkezdett.

A reggeli, győri találkozót követően bekéredzkedtünk az autókkal az RP OUTDOOR Túrabolt zárt udvarára, így a sofőrök egy kissé nyugodtabb szívvel szálltak buszra, hogy Dunakilitire utazzunk.
A vízreszállást követően rögtön az első napon kiderült, hogy a Duna nem szereti az elmélete. A gyakorlat első leckéje egy farönkre futás volt, majd picit később egy romantikázásnak induló manőver (átevezés a belógó ágak alatt) követelt néhány horzsolást. Már akkor is nagyon meleg volt, ezért sokszor kikötöttünk és megfürödtünk a folyóban. Volt aki óvatosan araszolt a hűsítő habokba, de amikor túl volt a nehezén, már gyorsan bement és nyakig merült.

Az első napi evezés után gulyásleves várt bennünket, desszertként pedig Gadó-féle barackból készült lekvár, amely ismét bizonyította, hogy a házi készítésű dolgoknak külön kategóriát kellene nyitni.

Este gitárszó mellett beszélgettünk. A Duna csendje, a sátortábor nyugalma és a hosszú nap megtette a hatását: tíz órakor már szinte mindenki aludt.

Kedd, Halászi–Cvika kemping (35km)

Reggeli torna, ima és reggeli – ezt a napindító menetrendet követtük idén is.
Úgy tűnik, ösztönösen magunkévá tettük a prioritásokra vonatkozó jálicsi ajánlást.

A Mosonmagyaróvárra történő beevezéskor, a Lajta és a Malomárok különleges hangulatot adott utunknak, a fagyizás pedig ismét bebizonyította, hogy a kalóriák vízitúrán nem számítanak. -Legalábbis elnézőbbek voltunk a megemelkedett kalóriabevitelt illetően…

Vadállatokból sem volt hiány. A túra során szebbnél szebb vízimadarak repkedtek körülöttünk, de néhány vadon élő emlőst is sikerült megfigyelnünk. Kettő őzikével találkoztunk, hód helyett azonban csak egy pézsmapatkányt sikerült megcsodálnunk, amit utána már csak műhódként emlegettünk.

Az ebéd kissé megkésett, de a Föld/Papa-szigeten elfogyasztott étel íze annál jobb volt. Aztán kiderült, hogy a Duna erre a napra is tartogat meglepetéseket.
Jött az Aranyosszigeti csónakcsúszda, ahol a csónakjaink kissé gellert kaptak. Rossz volt hallgatni, ahogy a csónakokat végig karcolják a sziklák, de nem történt baj. Ezt egy sziget követte, ahol a baloldali medret választottuk. Ez volt a kalandosabb verzió.
A meder teljes szélességében elnyúlt előttünk egy kidőlt fa törzse. Az első csónak fennakadt rajta, a többiek időben meg tudtak állni. Miután sikerült kiszabadítani a fogságba esett csónakot, vissza kellett fordulnunk és jobbról kellett megkerülnünk a szigetet.
A táborba érve volt, aki a felzaklatott kedélyeket egy “szépen csapolt” korsó pilzeni sörrel hűtötte le.

Estére lecsó készült, majd előkerültek a kártyák is. The Mind - az egymásra hangolódást mindig lehet tovább fokozni. 

Szerda, Cvika kemping – Dunaszentpál (22km)

A reggel ismét tornával, imával és közös reggelivel indult.

Ági a délelőtti evezés egy emlékezetes pillanatában bemutatta, milyen hangja van a jégmadárnak. A rövid, döbbent csend után ő maga értékelte a produkciót: a hangmagasság jó volt, csak a hangszínen kell még egy kicsit dolgozni. A jégmadár azóta sem nyilatkozott.

Ebédünket a Tarzan-köteles pihenőhelynél fogyasztottuk el. A bátor szülinaposok: Ági és Balázs, Pistivel kiegészülve nem hagyták ki az ugrálást sem.

A délután sörözéssel és jégkrémezéssel telt, estére pedig bableves került a tányérokba. A születésnaposokat szendvicskeksszel és proseccóval köszöntöttük. (A proseccót az előző táborhelyünkön egy német hölgytől kapta a csapatunk két orvosa azért, mert az aktuális -allergia- védőoltását a kérésére beadták neki.)   Nem a külsőségek tették széppé az ünneplést, hanem a spontán kialakult bensőséges beszélgetés.

A nap még tartogatott egy meglepetés-furulyázást, amelyből végül duó lett. A záróakkordokat visszafogott gitározás adta meg.

Ezen a napon is megtapasztaltuk, hogy milyen jó is összetartozni.

Csütörtök, Dunaszentpál – Kunsziget (16km)

A megszokott reggeli program – torna, ima, reggeli – után még egy röplabdameccs is belefért, így már-már dél felé járt az idő, mire kényelmesen útnak indultunk.

Illetve majdnem. Előbb még vissza kellett fordulni az egyik kenunak egy ottfelejtett szemüvegért. Aztán egy kalap döntött úgy, hogy megmerítkezik a vízben egy lecsapó szélrohamot követően. Emiatt is vissza kellett fordulni, sőt még egy fejesugrásra is szükség volt, hogy a süllyedő kalap visszakerülhessen gazdája fejére.

Útközben, ezen a napon is többször megálltunk fürdeni. Dunaszegnél ebédeltünk, majd átsétáltunk a parton lévő presszóba. A kiszolgáló személyzet láttán többen úgy véltük, ez lehetett az a “Fregatt”, ahova az a bizonyos osztály (a vicc szerint) az 5 éves találkozóját, aztán az össze többit szervezte.

A vízhez visszaérve a parton sziesztázókat találtunk, a vízben pedig a spontán megalakult asszonyklubot.

A szálláshelyet elfoglalva, a vacsora előtti legnagyobb meglepetés Ági és Tündi görögdinnyéi voltak. (Besétáltak a faluba.) Ha rajta volt a bakancslistájukon a “hónalj alatt egy-egy dinnyével való stoppolás”, akkor ezt most kipipálhatták. -Ezúton is gratulálunk nekik!
Az estébe hajló fürdőzés során történt némi víznyeléses baleset is, amit a már megszokott pálinka kortyolgatós fertőtlenítési eljárással kezeltünk. -Ezt a fertőtlenítési módot az elmúlt napokban már alaposan begyakoroltuk. Most térült meg a korábban befektetett munka.

Vacsorára paprikás krumpli készült. 

És ahogy azt már lassan kezdtük megszokni, a nap még mindig tartogatott meglepetéseket:
Kinyitották nekünk az egyik konténert, így a kukoricás helyett használhattuk azt, és még zuhanyozni is tudtunk. Egy helybeli kedves asszony telefonált a konténert működtető személynek, hogy FIATALOK (többségben voltunk nagyszülők, ezért jól esett ezt hallani) táboroznak a parton. A vacsora után volt még egy kedves vendégünk is. Gábor nővére látogatott meg minket, némi ellátmánnyal (pálinka és nasi). A beszélgetést sötétedésig tartó röplabdázás követte, az estét pedig görög táncház zárta. (Az idei röplabdázásokban az volt az újdonság, hogy nem számoltuk a pontokat, csak örültünk a sikeres labdameneteknek.) Aki azt hitte, hogy négy nap evezés után már senkiben nincs energia, az ezen az estén kellemesen csalódhatott.

Péntek, Kunsziget – Győr (13km)

Az utolsó reggel már egy kicsit más volt. A torna, az ima és a reggeli ugyanúgy megtörtént, de már nagyon benne volt a levegőben, hogy közeledik az evezés vége. Bennünk pedig az együtt töltött idő öröme volt. Ez utóbbi egy nagy “Jubilate Deo” kánonon keresztül tört fel belőlünk, aminek az éneklését még csiszolni szeretnénk a későbbiekben. Ugyanis öt csoportra osztva énekeltük el, de mint kiderült, lehetett volna hat felé is oszlani. Az észt gyerekek így is tapssal jutalmazták az ujjongó énekünket.

Az indulással most sem siettünk, inkább beszélgettünk. Könyveket és filmeket ajánlottunk egymásnak. Szóba került A vadonjáró tanítványa, az Eragon, a Rumini, a szemlélődéshez pedig a Momo és az Egy tökéletes nap című film. Érdekes volt látni, hogy az idő előrehaladtával egyre fontosabbá váltak a beszélgetések.

Aztán csak vízre szálltunk erre az utolsó, legrövidebb távra, ami hamar elfogyott. A vártnál is gyorsabban értünk Győrbe.

Fél három körül megérkezett Krisztián is az utánfutóval. A nagy kenuk felkerültek közös erővel felkerültek a szállítóra, mi pedig még együtt ebédeltünk a Matrózban, majd a szomszédos cukrászdában egy fagyival tettük fel az utolsó pontot erre az öt napra.

Aztán búcsút vettünk egymástól.

Hazafelé mindenki vitt magával valamit. Volt, aki néhány vízhólyagot, a hűsítő hullámok, a röpi, a tánc, a zenélés, vagy egy kedves beszélgetés emlékét. De talán mindannyiunkban ott maradt az a jóleső érzés, hogy néhány napra sikerült lelassulni. A Mosoni-Duna sodort bennünket, mi pedig hagytuk, hogy közben egymáshoz és Istenhez is közelebb jussunk.

Kedves Ági, kedves Feri, nagyon köszönjük nektek ezt a hetet!
Következzék itt a már-már szokásos hála-haiku:

Eveztünk, nevettünk.

Sodrás vitte gondjaink.

Jövőre megint.

Végül hadd idézzem még az egyik társunkat is:
               Jövőre újra! (Igaz a 35 km után nem ezt mondtam.)

Gyuri

Nagyon köszönjük Hamburger Gyurinak az élménybeszámolót.

Az evezős programot a Borostyán Egyesület a buszos szállítás és két szállásdíj kifizetésével támogatta összesen 332 800 Ft-al.