Testi-lelki regeneráló hétvége Máriagyűdön

A nagy számú részvételi igényre tekintettel, nem az eredetileg tervezett Marana Tha ház, hanem Máriagyűdön a Domus Mariae zarándok szállás volt a helyszíne a Március 13-15 időpontban, az egyesületünk által támogatott Pécsi Katolikus Gesztenyési Közösség tagjai részére tartott testi-lelki regeneráló, egyben a Húsvéti Ünnepekre ráhangoló lelkigyakorlatnak.

Felkérésünket elfogadva Czopf Éva Klára nővér vállalta, hogy együtt tölti velünk a hétvégét. A személyes részvételét azonban megakadályozta a bokatörése, de hála a technikának és informatikusainknak, online kapcsolat létesítésével át tudta adni számunkra a mondanivalóját.

A zarándokszálláson 33-an aludtunk pénteken és szombaton, több házaspár kint alvás nélkül vett részt a programokon.

A Borostyán Egyesület az Alapszabály 3.1. pontjában foglaltakra tekintettel a hétvégi program teljes (564 e Ft) szállásköltségét állta. (3.Az  Egyesület célja: 3.1. Ifjúsági és felnőtt  közösségek vallási, kulturális, erkölcsi fejlődését szolgáló feladatok és programok, sport programok  szervezése, támogatása.)

Az alábbiakban megosztjuk a lelkigyakorlat néhány gondolatát:

Többnyire nem úgy látjuk a dolgokat, ahogy vannak (objektíven), hanem úgy, ahogy mi vagyunk (szubjektíven). Ahogyan értelmezzük, megítéljük a helyzetet, aszerint tapasztaljuk meg. Életszemléletünktől függ életminőségünk.

A remény az akarat válasza az értelem által meglátott jóra, és bizalom, hogy ezt el is érjük.

Mindnyájan hajlunk arra, hogy csak azt tartsuk JÓ-nak, ami kellemes, és elképzeléseinknek megfelel, vagyis „legyen meg az én akaratom!” A Miatyánk imában mást kérünk…
Ha nem teljesülnek elvárásaink, azt könnyen rossznak bélyegezzük.

Nem az ad nekünk biztonságot, hogy jól csináljuk a dolgokat, hanem az, hogy az Egyetlen Jó, Isten jóvá teszi mindazt, amit rábízunk. Ő abszolút értéket ad mindennek: ha mínusz 5-öt adunk a Kezébe, annak is 5 lesz az abszolút értéke, ha +5-öt, annak is. Csak az számít, hogy Neki adjuk.

Ha kiszolgáltatjuk magunkat az emberek ítéletének, akkor bélyegük ragadni fog ránk. A mesebeli faemberkék egész nap matricával értékelték egymást: a sikerért arany csillag, a kudarcért szürke pont járt. Mivel Pancinello tele volt rossz ponttal, így elhitte, hogy ő maga is rossz. Egyszer észrevett egy lányt, akin nem voltak bélyegek. Sóvárogva tudakolta ennek titkát. Lúcia elárulta, hogy mindennap meglátogatja hegyi műhelyében a fafaragó Élit. Pancinello is elmerészkedett Élihez, aki a nevén szólította, és bátorította: előttem nem kell védekezned feketepontjaid miatt. Számomra nagyon értékes vagy. A matricák csak akkor ragadnak rád, ha fontosak neked. Hitt neki Pancinello, s e pillanatban legurult róla egy szürke pont.

Erős kísértésünk, hogy másokhoz akarjunk hasonlítani, nehogy kilógjunk a sorból, akár igazi önmagunk feladása árán is. Ahelyett, hogy könyöradományokat koldulnánk az emberektől, inkább szálljunk le „kincsesládánkról”, és vegyük szemügyre kincseinket..

Természetes, hogy sokszor csalódunk, hiszen véges körülmények között élünk végtelen vágyakkal. Ám csak abban lehetséges csalódnunk, amiben szabad is, és csak azt veszíthetjük el, ami múlandó! Az illúziórombolás az illúziót rombolja, a kiábrándulás az ábrándból hoz ki, ezért jótékonyan a valósághoz segít közelebb.

Azért kaptunk nagy vágyakat, hogy ne érjük be kevesebbel. Nehogy a Himalája megmászásának lelkes tervét lecseréljük egy vakondtúrás elérésére.
„Egy kis dombra lecsücsülünk, csüccs…” Békaperspektívából persze a vakondtúrás is megmászhatatlan hegynek tűnik. Végtelen vágyaink útjelzők, hogy nagy reményűek legyünk.

A szabadság nem azt jelenti, hogy választhatunk a jó és a rossz között. Ezt egyetlen normális szülő sem engedné meg gyermekének. A Paradicsomban sem bízta ránk az Úr a jó és rossz tudás fájáról való evést, mert az nem a mi asztalunk, és halálosan megmérgez. A rossz választása nem élés a szabadsággal, hanem visszaélés vele, ezért bűn.

Sokkal többek és mélyebbek vagyunk, mint az érzéseink, ösztöneink, tapasztalataink és vágyaink!
A hullámzó felszínt, az érzéseinket érezzük, de a sokkal mélyebb én-részünk, a szívünk nem érezhető: arról közvetlen tudásunk van. Az érzések általában a bennünk villámgyorsan zajló értelmezésekre adott reflexes válaszok. Az érzések kellemesek vagy kellemetlenek, de mindegyik jó, mert jeleznek, mint a láz vagy a riasztó. A láz a szervezetünkben levő gyulladást jelzi, a riasztó pedig a lakásunkban garázdálkodó betörőt. Nem a jelzőrendszert kell kiiktatni tüneti kezelésként, hanem gyökeres megoldásként a gyulladást kell gyógyítani, és a betörőt kell kirakni. Tehát nem a nehéz érzést kell eltüntetni mielőbb, hanem az azt kiváltó téves gondolatokat kell leleplezni. Nincs értelme az érzéseket jó és rossz vagy pozitív és negatív kategóriákba sorolni, mivel épp az érzések által vehetjük észre a valódi bajt. Ha a hullámaink felszínén szomorúak vagyunk pl. egy veszteség miatt, szívünk attól még hitelesen örülhet. Lehet a felszínen pl. nyugtalanság és ezzel egyidejűleg a szívünk mélyén nyugalom.Ha tartósan nehéz érzéseink vannak, érdemes mögé nézni, nem kötöznek-e meg pótcselekvések;
nem fogtunk-e önkábításba; nem nyúltunk-e valláspótlékokhoz (pl. new age, ezotéria, horoszkóp vagy egyéb babonaság); nem hordozunk-e haragot, amely emészt minket, mint a rozsda. Ha a hazugságokat nem cseréljük le igazságokra, akkor tönkretesznek minket. Szabad pl. haragot éreznünk, de a mi felelősségünk tudatosítani, milyen mögöttes gondolatok, képek táplálják a haragunkat, és mit kezdünk e haraggal.

Isten arra bátorít, hogy érezni mindent szabad, mert Vele együtt átmegyünk a nehéz érzések hullámain is, de gondolni nem szabad mindent, mert a hazug gondolatok megsebeznek minket.
Az Istentől elszakadt, vagyis evilági/testi gondolkodás épp a fordítottjára bíztat: azt gondolsz, amit akarsz, ám az érzésekből csak a kellemest engedd meg, a kellemetlent azonnal tüntesd el (kábítás)! Ez kegyetlen, mert a jelzőrendszert kiütve épp a rossznak szolgáltat ki, tartósítva azt életünkben.

A JÓ maga Isten, a rossz pedig a hiánya. Egy tanár így érvelt diákjainak:
Ha Isten teremtett mindent, akkor a rossz is tőle van, így ő nem lehet jó.
Jelentkezett egy diák: Tanárúr, létezik a hideg? - Persze. - A hideg nem létezik, mert az csak a meleg hiánya.
És létezik a sötét? - Igen.
- A sötét sem létezik, az csak a fény hiánya.
Végül a diák megkérdezte tanárát: Létezik a rossz?
- Persze. - A rossz nem létezik, mert az a Jó,
azaz Isten hiánya, így megteremteni sem lehetett.
A diák Albert Einstein volt.

Fontos kérdés, hogy 3D-ben vagy 2D-ben élünk. Igazi énünk 3 dimenziós: az első a fizikai/biológiai, a 2. a pszichés/lelki és a 3. a spirituális/szellemi dimenzió.
Ha csak az alsó két dimenzióban élünk, és a 3.-at, a színelátásosat éheztetjük, az sok szenvedéssel jár.

Bár a csapból is az folyik, hogy a tapasztalat, az átélés, az élmény számít, mégsem építhetünk ezekre, hiszen gyakran „érzéki csalódásban” vagyunk. A kb. 10.000 m magasan és 1000 km/óra sebességgel száguldó repülőt pl. úgy érzékeltem, mintha egyhelyben állna.
Egy szívátültetést sem lehet érezni az altatás miatt, de az attól még megtörténik.
Többnyire Isten jelenlétét sem érezzük, de attól még itt van, jobban, mint mi. Nem az a minden, amit érzünk, az csak a felszín. Ha túlértékeljük hangulatainkat, élményeinket és tapasztalatainkat, beszűkülünk kétdimenziósra, egysíkúak leszünk: épp a lényeg kerüli el figyelmünket.

Ha mindig érzelmi csemegékre vadászunk, felszínessé válunk, és észrevétlenül mindent és mindenkit élményeink szolgálatába állítunk.  Amikor csak azt tartjuk jónak, ami elképzeléseinknek, felszínes vágyainknak megfelel, újra a jó és rossz tudás tiltott fájáról eszegetünk. Ennek aztán megisszuk a levét. Ha viszont a szívbeli reményre építünk,
akkor kitágulunk Isten összefüggéseire. A Sátán minden pillanatban irigyel minket,
az itt és most Abszolút JÓ-t, ezért mindig azt hazudja, hogy rossz nekünk. Széles körben elterjedt a negatív beszéd, a panaszkodás, az önsajnálat.

A sok rosszallástól elkeseredünk, és úgy elfáradunk, hogy a tényleges rossz megkülönböztetéséhez már nem marad energiánk.

A Bölcsesség könyve szerint „a halált nem Isten alkotta, ő nem leli örömét az élők pusztulásában” (Bölcs 1,13).
Isten tanulságként hagyta meg a történelemben a bűneink következményeit. A szenvedést okozó bűn rossz, de a szenvedés nem rossz, csak nehéz. Már reményteli, mert meg van váltva.

Igyekszünk elkerülni a szenvedést, de ha ez nem lehetséges, annak mindig örülhetünk, hogy garantáltan a javunkra válik.

Isten irgalma és igazságossága egy és ugyanaz: pártfogás. Az aszkézis (=gyakorlás) során felfedezzük a búzaszem halálában az életet bőségben; a salakanyagban a trágyát; a „sértett” gyöngykagylóban az igazgyöngy kincsét és a Feltámadott sebeiben a Szeretet végső győzelmét.

Hogy örömöt érezzünk, ahhoz nincs közvetlen kulcsunk, de a szívünkhöz van, így szívünk-lelkünk mélyén szabadságunk, hatalmunk és felelősségünk van elköteleződni a hit-remény-szeretet, az öröm, a hála, a békesség, a kiengesztelődés, az elégedettség, a bátorság és a lelkesedés mellett.

Mivel nem vagyunk egyenlőek a gondolatainkkal, megújulhatunk gondolkodásunkban,
→ ez görögül metanoia: a noos az értelem, a meta pedig túllépni, felülmúlni,
tehát az eddigi értelmezéseinket meghaladva megtérhetünk, jó irányba állítva a váltóinkat.
Egyetlen téves gondolat sem kötelez arra, hogy hűségesek maradjunk hozzá.
→ Ne cipeljük tovább koloncainkat.

Ha azon kesergünk, hogy „már megint fel kell kelni”; vagy azon, hogy „mennyire rohan az idő”,
és „hogyan fogjuk kibírni a napot”, a negatív gondolatok sötét szemüvege elveszi kilátásainkat és energiáinkat.

Hatalmunkban áll a ránk törő gondolatok megkülönböztetése egyesével, mint az orvosnál: jöhet a következő. Egyszerre eggyel el tudunk bánni. Életünk forgatókönyvét Jézus világosságában
van hatalmunk reménytelire átírni. A jó felülírások nemcsak szavak és képek lehetnek,
hanem Te-központú szolgálatok, szeretetgesztusok is.
Ajánlott leírni negatív be-beszéléseinket, hogy aztán erős, ütős igékkel felülírhassuk azokat.
Mivel a rossz gondolatokat/beszédeket/hangokat hosszan gyakoroltuk, a jót is kitartóan kell gyakorolnunk az új reflexekért. A negatív mondatok és képek csak akkor tűnnek el, ha erős pozitívokkal helyettesítjük mindegyiket.

Áldott Húsvétot kívánva szeretettel: Kovács István (Covi)