HÁZASPÁROK ÚTJA virtuálisan - 12. Együtt időseinkkel

Ahogyan szüleink is, mi is idősödünk, megtanuljuk egyre inkább becsülni egymásban a jót. Szabadabban tanulunk tőlük, jobban meglátjuk szavaikban, tetteikben a bölcsességet. Kevesebb a feszültség, a harc.

Látva, érezve öregedésük konkrét jeleit, bennünk is tudatosodik, hogy egyszer véget ér az életünk. Nem mindegy, hogyan gazdálkodunk a ránk bízott idővel.

Nem szeretnénk azon aggodalmaskodni, mit hoz a holnap, melyik idős szülőnk szorul majd gondozásra, ápolásra. „Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért: elég minden napnak a maga baja.” /Mt6,34.