Túrázást szerető és szervező 50 éves tagtársunk, Gábor ünneplése II.(Vili szemüvegén át)

Motto   "Ha én meg nem nevezem, más senki sem,
Meg nem nevezi azt a kevés,
Azt a kevés nem is tudom, hogy micsodát?"

                                             Bereményi- Cseh Tamás

Nyolc család képviseltette magát március 15-én, a Tripammer fa és Mánfai Sarlós Boldogasszony helyszínek között tervezett és megvalósult túrán.

Jó volt látni, hogy minden széndioxid kvóta és üvegházhatás ellenére a tavasz megérkezett !

Láttunk májvirágot, pettyes tüdőfüvet, odvas keltikét és legeltünk medvehagymát a Páfrányosban, ahol uzsonna szünetet tartottunk.

Megnéztük a majdnem száraz mésztufa lépcsőket, gyönyörködtünk a Mecsek legnagyobb,  Ágnes vízesésben. Itt 1,5 m magasságból zuhan alá a csordogáló patak, és éreztük a kőlyuki barlang hideg lehelletét.

Röviddel dél után érkeztünk a mánfai templomhoz, ami az Árpádkor óta várt ránk.

Ezen a helyszínen terveztük megünnepelni Gáborunk 50.  születésnapját.

Miközben a maradék böjti szendvicseinken rágódtunk, meglepve vettük észre, hogy egyre többen leszünk. Mire végeztünk az ebéddel, megduplázódott a létszámunk !

Kinyitottuk a templomot és elkezdődött az előkészület a köszöntésre. Gyertyákat, mécseseket gyújtottunk, kicsomagoltunk egy gyönyörű  (mint utóbb kiderült, finom is) brownie tortát és a tél lehelletét őrző templomtérben megkezdődött az ünneplés.

M. Tamás köszöntötte az ünnepeltet,  személyes hangvételű gondolatokkal, majd  T. "Lantos" Feri és dalnokai zenében is visszaemlékeztek 8 percben,  Gábor 50 évére.

A mottóban - kicsit nagyképüen - mintha azt jeleztem volna, hogy én majd itt megnevezek valamit, pedig nem vagyok rá képes.

Azt tudom, hogy a hideg templomban egyszerre melegség lett, többünknek (50 felett) rövid időre homályos lett a látása és amikor kimentünk a templom elé megenni a tortát és az összes finomságot amit az asszonyaink készítettek és leöblítettük jófajta italokkal és csak beszélgettünk, beszélgettünk, akkor azt gondoltam, kár, hogy ilyen "kevés ez a nem is tudom mi" !

Amikor befejeződött a focizás és elindultunk vissza, megkérdeztem L. Csanádot, hogy ki győzött ? Azt válaszolta: "hát mi !"

Igaza volt, ezen a napon mindannyian nyertesek voltunk !

Egy túrázó