Gyerekeinket ajándékba kapjuk a Jóistentől. Átmenetileg a mienknek érezhetjük őket. Születésük után szinte teljes szimbiózisban vagyunk. Aztán látnunk kell – értékelve, átélve minden kor sajátos pillanatát –, ahogy egyre messzebb távolodnak tőlünk. Amit fontosnak találtunk, igyekeztünk átadni. Útravalóul szolgál. Bizalommal tekintjük lépteiket. Lelkünkben, szívünkbe örökre teljes közelségben maradnak. Az otthon ajtaja mindig nyitva áll előttük.