Az előadás története több mint 30 éves múltra tekint vissza. Akkor egyetemisták, fiatal házasok határozták el, hogy segítenek a szent estére hangolódni egymásnak és azoknak akik eljönnek nézőként.
(A képre kattintva a képgalériában további képeket találsz!) Az előadott történet, az előkészítés a lebonyolítás minden évben ugyan azt a kört futja meg. Keressük a rendezőt, várjuk a szereplők jelentkezését, a szövegváltozat, a zenék kiválasztása, szerepek kiosztása, kellékek elkészítése, a próbák és az előadás. Ilyen egyszerű a történet, mégis minden év más és más. Idén K. Laci és Anikó vállalta a koordinálást. A vírus előtti évből származó műsort adták elő a lelkes szereplők (mivel évek óta elmaradt a program), kicsik és nagyok egyaránt. A gyakorlásra 2 alkalom adódott, de mivel a szereplők és a zenészek is félprofik, elég volt ez a gyakorlás is. Az előadás idén is „telt házas” volt, nagyon sokan voltunk, akiknek ülőhely már nem jutott, a padsorok mellett-, mögött állva néztük végig a Kisjézus megszületésének a történetét. Az előadás zenei részeit a kb. 30 profi- félprofi- és amatőr hangszeresekből, énekesekből álló „zenekar” szolgáltatta igen magas színvonalon.
Írjatok egy levelet a Párotoknak, hagyományosan papírlapra, kézzel! 
Ezt a feladatot elvégezhetitek bármelyik másik feladat helyett.
Megismételtük a korábban már sikerrel megjárt Villányi-hegységes túránkat. Ezúttal nov. 5-én szombaton a reggeli után indultunk vonattal Pécsről Villányig 13-an. A villányi vasútállomástól a templom-hegy hasadékában sétáltunk kellemes esőben, majd kerülővel felmentünk a hegy tetején lévő kilátóhoz. A borus idő ellenére beláttuk az egész tájat. Majd innen a Nemzetközi szoborpark érintésével a végtelenül tekergő szőlők között jutottunk el a túránk egyik cálállomására a Vylyan teraszhoz. Itt vártak bennünket 6-an (Ágiék). Ekkor már 10 km-en is túl voltunk. Kellemesen elfáradtunk, így jól esett a Bogyólé és a finom étel.
Vendégkönyvünk